Autonóm, önfenntartó, a fenntarthatóság követelményeit teljesíti, a színvonalas vidéki foglalkoztatást biztosítja és a mozaikos tájszerkezet létrehozásának, fenntartásának alapfeltétele ez a gazdálkodási forma, illetve a vidék népességmegtartó erejének letéteményese, a városi lakosság élelembiztonságának egyik talpköve is. A változatos termékpalettával rendelkező, elsősorban a családtagok munkaerejére építő gazdaságok nagyobb rezisztenciával rendelkeznek a különféle gazdasági és társadalmi válságokkal szemben. Ha a családi gazdaságokat támogatjuk, a városi népesség is hozzájuthat egészséges helyi ételekhez.
Hét év sok idő egy ember életében is, hát még egy Facebook oldal életében. Mi, az adminisztrátorok hét évvel ezelőtt hívtuk életre az Ártéri gazdálkodás oldalt. A kezdeti időkben az volt a célunk, hogy Andrásfalvy Bertalan köpönyegéből előbújva mementót állítsunk a fokgazdálkodásnak, mint egy történeti-néprajzi érdekességnek. Tisztában voltunk vele, hogy a természet in integrum restitutioja, vagyis az eredeti állapot helyreállítása nem lehetséges, azonban a régi, hagyományos tájgazdálkodás elvei alkalmazhatóak a modern világban is, hiszen ezt a tudomány igazolja. Így lett vállalt küldetésünk az ismeretterjesztés. Próbálkoztunk a média világával, sajtótermékeken keresztül eljuttatni ezt a szemléletet az emberekhez.
Sem a médiában, sem a politika világában nem találtunk fogadókészséget. Le kellett vonnunk a szükséges konzekvenciákat, mozgalommá kellett szerveződjünk, ugyanis a döntéshozók számára a szakmaiság önmagában nem elegendő érv. Ezennel meghirdetjük a Zöld Gerilla Mozgalmat!
Célunk egy olyan társadalom , amely emberi léptékű, környezetével és erőforrásaival egyensúlyban van, nyitott, megújuló és önfenntartó, önmagában sokszínű és értékekben gazdag, autonóm és szabad közösségek együttműködésén alapszik. Ideológiai ellentétektől függetlenül, a közös problémákra (klimatikus kihívások, biodiverzitás- és talajpusztulás, lokalizációellenes globalizáció, természet- és emberellenes kapitalizmus) szövetséget alkotva megoldást talál a tájgazdálkodásban. Aktivizmusunkkal ezekre a közös problémákra és a megoldás szükségességére akarjuk felhívni a figyelmet, minden felelős embernek lehetőséget nyújtva a cselekvésre. Támogatjuk az önszerveződést, közösségi kertek létesítését, segítjük a hagyományos ökológiai tudáson alapuló mintaterületek létrehozását, a tündérkert mozgalom, vagyis tájfajta gyümölcsfáink elterjesztését, az élelmiszer-önrendelkezés megvalósítását.
A helyes tájgazdálkodás, vagyis a vizes helygazdálkodás megoldást nyújt az ökológiai, szociális és gazdasági kihívásokra. A sorrend egyben értékrendet is takar. Gazdasági ideánk az ökoszociális (piac?)gazdaság, szemléleti alapjaink pedig az ökopatriotizmus elnevezéssel illethető.
Eszményünk a felelős személyiségekből felépülő (kis)közösség, vagyis a szocio- és kultúrdiverzitás, szembeállítva az arctalan uniformizáltsággal és a végtelen egyéni önzéssel.
A kis- és középbirtokok, családi gazdaságok életképes működését egy korszerű, a gazdálkodók, gazdaságok alulról szerveződő, önkéntességen alapuló, professzionális szövetkezeti rendszere segítheti leghatékonyabban. Ehhez a mintát a Hangya Szövetkezet jelentheti. A szövetkezés szakmai segítséget, értékesítési lehetőséget és biztonságot nyújthat a résztvevő gazdálkodóknak, ezenfelül elsőrendű szerepe lehet a helyi érdekű infrastruktúra, feldolgozóipar és géphasználat kiépítésében. Az ehhez szükséges tudásanyagot a gazdaképzésben is oktatni kell. A szövetkezés természetes kiindulópontjai és szervezői az önkormányzatok és a mezőgazdasági, élelmiszeripari oktatási intézmények lehetnek. Ha támogatjuk a kisebb szereplők összefogását, legyőzhető a versenyhátrány, és minden fogyasztóhoz eljuthat megfizethető áron az egészséges hazai élelmiszer.
Kötelességünk és feladatunk, hogy a ránk bízott jószágokat a természetüknek megfelelően tartsuk, mert ez teljes mértékben emberi felelősség. Állatvédelmi, állategészségügyi szempontból is tarthatatlan, hogy hosszadalmas szállítással jutnak el a haszonállatok a vágóhidakra. A megoldást a mobil vágópontok rendszere jelentené, amely a gazdák számára is hasznos lenne.
Minden élelmiszer-, ivóvíz-, lakhatás- és energiaellátásbeli önállóság, önellátási forma és helyi megoldás kiemelten támogatandó, jogszabályi környezettel segítendő. A sok lábon álló ellátás és a helyi/egyéni megoldások csökkentik az ellátási kockázatokat. Ha támogatjuk a helyi önellátó törekvéseket, kevesebb lesz a kármentés költsége, és csökken a kiszolgáltatottság.